A fogságban tartott ékszerteknősök szaporításának nehézségei többnyire abból állnak, hogy a tojásokat nem vesszük kellő időben észre, a keltetés szakszerűtlen, illetve a tojásból kibújt fiatal állatok nevelése nem megfelelő. Akik egy vagy több ékszerteknőst gondoznak, biztosan megfigyelték már a párzási, illetve nászviselkedést. Először a hímek követik a nőstényeket, ha ez nem vált ki hasonló magatartást, az első fázis több napig is eltarthat. Ha a nőstény is késznek mutatkozik a párzásra, sor kerül a nászra, vagy udvarlásra. A hím elölről közeledik a nőstényhez, mellső lábait előre nyújtja: ezt követi az első lábak rezgő, vibráló mozgása, mely a nőstény fejét is érintheti. Ha a nőstény érdeklődést mutat, a lábujjai ugyanúgy rezgésbe jönnek, mint a hímé. A hím óvatosan a nőstény teknője fölé úszik, farkát a nőstény alá tolja, úgy, hogy mindkét állat koakanyílása egymással szembe kerüljön. Ha mindezt megfigyeltük biztosan számíthatunk arra, hogy a nőstény 4-6 héttel később tojásrakáshoz fog készülődni. Ez azt jelenti, hogy a gondozó felkészülhet erre, és az eredményt kedvezően tudja befolyásolni. Ha mindezt nem sikerült megfigyelni, a nőstény idegessége árulkodó jel lehet.